​​​​​​​Életrajz

Apja Király Ernő (1855 – 1933) földrajz-történelem szakos tanár, a selmecbányai evangélikus Lyceum utolsó magyar igazgatója, a selmeci Szittnya-osztály (a Magyar Túrista Egyesület egyik alosztálya) elnöke, Téry Ödön jóbarátja, Selmecbánya tisztelt polgára. Anyja Kuszmann Aranka (1859 – 1955) Szepesszombatról. Három lánynak és két fiúnak ad életet. Király Endre testvérei: nővére Elza, húgai: Eri és Klàri, öccse: Lajos 

Endre Selmecbányán tölti gyermekéveit, itt jár iskolába, majd 1910-ben az evangélikus Lyceumban érettségizik. 1914 júliusában megszerzi selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán a vaskohómérnöki diplomát.

Hazafias érzelmektől fűtve 1914 oktoberében Lajos öccsével együtt, önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik. Először Mariazellben katonai sioktatóként működnek, majd mint si-felderitők a Keleti-Kárpátokban harcoló ezredhez kerülnek. 1915. április 1-én mindketten orosz fogságba esnek. 

Öt és fél évi szibériai (Csita) fogság után 1920 októberében Kínán át térnek vissza Selmecbányára. Az öröm mellett sok az üröm. A trianoni békediktátum elcsatolja a Felvidéket Magyarországtól, s a Király családot a cseh kormány kiutasítja Csehszlovákiából. Így a család 1920 novemberében Budapesten telepszik le. Élete nagy fájdalmát okozta Trianon. A Felvidék elvesztése soha be nem hegedő sebet ejtett lelkén.

Király Endre 1920. december 2-án megkezdi mérnöki pályafutását a Dr. Lipták és Fia gyárban, Pestszentlőrincen. 1921 márciusában leteszi Sopronban, a Selmecbányai Erdészeti és Bányászati Főiskola jogutódjánál, a még hiányzó államvizsgát és ezáltal okleveles vaskohómérnöki minősítést nyer. 

Mérnöki tevékenységét 1926-tól a Fonó Miklós Gépgyár Rt-nél folytatja.

1928-tól szaktanári állást vállal az Újpesti Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában, ahol 1948-ig tanít. 1943-ban kinevezik az iskola címzetes igazgatójává.

1947-ben az Iparügyi Minisztérium megbízásából megszervezi a volt Bőripari Iskola helyébe a váci Öntőipari Szakiskolát, amelynek összeállítja a tananyagát, órarendjét.

1948 őszén kinevezik az Öntöde főmérnökének, minek következtében feleségével és három gyermekével, Ernővel, Gézával és Máriával, Vácra költözik. Itt kidolgozza a szakiskolai oktatást, és mint az Öntöde főmérnöke megtervezi az új öntőcsarnokot két kúpoló kemencével, és új eljárásokkal teszi hatásossabbá az öntészetet.

Mérnöki számításait magyar (Gép, 1952) és külföldi lapok is közlik ( Werkstattstechnik-Maschinenbau, 46 Jg, 1956, okt.; Klingenberg Technisches Hilfsbuch, Springer – Verlag, 1960). Mindezt szinte „kedvtelésből”, örömmel és élvezettel teszi. Családja anyagi problémáit felvető feleségének így válaszol: „Tudod, hogy nem pénzért dolgozom”.

Tudásával, önzetlenségével, nyugodt természetével, szelíd jóindulatával megnyeri kollégái szivét és ő lesz az Intézet „Bandi bácsi”-ja.

1955-ben munkásságáért Munka Érdemrend kitüntetést kap.

Bár ember- és igazságszeretete a demokratikus elvek elfogadására ösztönzik, politikai szerepet nem vállal, és nem csatlakozik politikai párthoz.

Gyermekei 1956 decemberében elhagyják Magyarországot, és Svájcban kezdenek új életet. 

Feleségével 1958 végén kiköltözik Svájcba. Miután a nyugdíjáról le kellett mondania (ez volt az egyik feltétele a kivándorlásnak), a delémonti Four éléctrique S.A.-ban vállal állást. Itt 11 éven át dolgozik mint műszaki tervező, ami lehetővé teszi az „öregségi” (a svájci nyugdíj egyik pillére) befizetését és későbbi juttatását.

1970-ben, 78 évesen véglegesen nyugdíjba megy.

De ekkor sem pihen. A magyarság iránti mély szeretete, a magyarság létéért és fennmaradásáért érzett aggodalma, a magyar őstörténet és nyelvünk eredetét kereső írások felé vezetik. A sumér-magyar nyelvrokonság lehetősége lelkesíti. Szakmunkákat olvas, levelez a világ legkülönbözőbb táján élő tudósokkal, tanulmányokat ír. 

1976-ban feleségével Lausanne-ba költözik, leányuk, Mária, közelébe.

Bár 84 éves, boldogan űzi élete másik nagy szenvedélyét: a festészetet. 

De az idő az ő erős szervezetét is megrongálja. Szívgyengeségben szenved, fáradékony lesz, s bár szemében él még az alkotás lángja, akvarelljei idővel mindig kisebbek lesznek.

1987. november 11-én a halál elragadja őt szeretteitől.

A volt váci Öntőipari Szakiskola jogutódja, a mai „Király Endre Ipari Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium” 1994 óta viseli a nevét.